Annyira örültem, amikor kiderült, hogy keresztanya leszek. Saját kislurkóm még nincsen, de a bátyám kisfiának én lettem a keresztanyukája, úgyhogy gyakorolhatok rajta. Már az ovit kezdte el szeptemberben a kisember, csak úgy repül az idő. Sokat szoktam vigyázni rá, van, hogy egész hétvégén nálam van és csak vasérnap délután jön érte a bátyám. Ez így mindenkinek jó megoldás, mert én nagyon szeretek a kisfiúval lenni és mindig öröm, ha én vigyázhatok rá, a bátyám és a felesége pedig tudnak lazítani egy kicsit, még akár egy rövidke utazásra is el tudnak menni.
A legutóbbi ilyen hétvégén, amikor nálam aludt a keresztfiam, el akartam vinni játszóházba szombat délelőtt. Nem olyan messze van egy fedett, Pán Péter tematikájú hatalmas játszóház, ahol még nem voltunk soha, úgyhogy arra gondoltam, megnézzük szombaton. Be is avattam a tervembe a bátyámat, akinek természetesen nem volt ellene kifogása és a keresztfiamnak is elmondtam, aki teljesen belelkesült a játszóház hallatán. Péntek este úgy feküdt le aludni, hogy már csak egyet kell aludni és mehet játszani Csingilinggel és Pán Péterrel.
Szombaton már hajnalban felébredtem, annyira fájt az egyik fogam. Illetve azt hittem, hogy a fogam fáj, de mint kiderült, valójában az ínyem sajgott, ahogy próbált kibújni az egyik bölcsességfogam. Eddig szerencsésen megúsztam a bölcsességfogak kibújását, nekem még egy sem volt kint. Ezért is volt szokatlan, hogy ez ekkora fájdalommal jár, azt hittem, csak simán ki fog bújni mind a négy bölcsességfogam és ennyi. Még kamaszkoromban nyugtatott meg a fogorvosom, hogy ne aggódjak, a bölcsességfogak elég hektikusak; van olyan, akinél már fiatal felnőttkorban előjönnek, de sokaknak csak később, már középkorúként jelennek meg. És persze olyan emberek is vannak, akiknek egyáltalán nem bújnak ki. Már azt hittem, ebbe a kategóriába tartozom, de ez a fájdalom most megcáfolta ezt az elképzelésemet. Iszonyúan fájt az egész arcom és egy kicsit be is volt dagadva. A keresztfiam szerencsére még nem ébredt fel, úgyhogy volt néhány órám, hogy bevegyek egy fájdalomcsillapítót, ami ideális esetben a gyulladást is lelohasztja, illetve kiokosodjak az internet segítségével, hogy mit lehet tenni ilyen helyzetben.
Mialatt reggelit készítettem a keresztfiamnak, már annyira elviselhetetlennek éreztem a fájdalmat, hogy könnybe lábadt a szemem és legszívesebben csak feküdtem volna a kanapén magzatpózban. Mivel ez nem volt lehetséges, összeszedtem magam és felhívtam a bátyámat, hogy mit tegyünk. Szerencsére nem utaztak el sehova a hétvégén, így egy órán belül már ott volt a kisfiáért. Annyira sajnáltam, hogy elmaradt a játszóház, hogy nem csak az arcom, de a szívem is nagyon fájt. A keresztfiam megértette, hogy nekem most nagyon fáj a fogam, úgyhogy nagy kegyesen beleegyezett, hogy a legközelebbi látogatásunkkor nézzük meg a játszóházat. Miután századszor is elmondtam a bátyámnak, hogy menjenek nyugodtan haza, egyedül is el tudok menni a fogászati ügyeletre, végre egyedül maradtam. Egy jó félórát még üldögéltem a konyhában, hátha kicsit jobban leszek, de nem akart szűnni a fájdalom, úgyhogy elindultam az ügyeletre.
Hihetetlen szerencsémre egy nagyon kedves és segítőkész fogász volt az ügyeletes orvos, úgyhogy legalább amiatt nem kellett aggódnom, hogy jó kezekben leszek-e. Az alapos vizsgálat után már azon kaptam magam, hogy a bölcsességfog műtétre készít fel a doktor. Ki kellett műteni a fogamat, mert magától nem tudott volna kijönni és amúgy sem volt neki elég hely az ínyemben. Kamaszként egy évig hordtam állandó fogszabályzót, hogy a számban lévő káoszból ragyogó mosoly legyen, úgyhogy semmiképpen nem akartam, hogy egy bölcsességfog elrontsa ezt az összképet. A doktor ítélete alapján nem csak a fájdalmat okozó alsó fogat kell kiműteni, hanem a fölsőt is, mivel már az is elindult kifelé. Ha pedig összeszedtem magam a műtét után, jöhet a túloldal. Kicsit sokkolt, hogy mind a négy bölcsességfogat ki kell műteni, de nem vagyok fogász, úgyhogy elhittem a dokinak, amit mondott.
A sikeres, ámde rettenetesen fájdalmas műtét után elzsibbadva támolyogtam haza. Egyelőre a számat sem bírtam kinyitni és úgy néztem ki, mint aki egy negyed kiló diót betömött a szájába. Egyáltalán nem voltam éhes, úgyhogy nem szembesültem vele, hogy milyen akadályokba fog ütközni egy olyan hétköznapi tevékenység, mint az evés. Másnap reggel azonban már korgott a gyomrom rendesen, úgyhogy elkezdtem ötletelni, hogy mit tudnék püré állagúra turmixolni, amit aztán szívószállal meg tudok enni. A rágás, érthető okokból, szóba sem jött. A bátyám felesége segített meg, átküldte ugyanis a recepteket, amiket még a keresztfiamnak főzött, amikor kizárólag pépes dolgokat tudott megenni. Elsőre nagyon furcsa volt főtt húst össze turmixolni a főzelékkel, de a végeredmény végülis finom lett. A bölcsességfog műtét után evés nem akkora ördöngösség, de azért nem bánom, hogy csak néhány napig kellett így élnem. Amikor elmeséltem a keresztfiamnak, hogy olyan ételeket eszem, amiket ő baba korában, nagyon nevetett.