Marci és Peti látogatása a munkahelyemen
Játékbolti eladóként dolgozom egy játszóházban, ahol az ott dolgozók gyerekei számára külön kis részt biztosít a munkáltató. Így ha nem tudom hova vinni a kisfiamat, amíg dolgozom, akkor van, hogy beviszem magammal. Előfordul, hogy beosztanak hétvégére is, ilyenkor ugye nem tudom Marcit oviba vinni, így általában ezeken a hétvégi munkanapokon jön velem ő is a játszóházba. Nagyon szeret bejönni velem. Sajnos az apukájával nem úgy alakultak köztünk a dolgok, mint ahogy szerettük volna, ezért már nem élünk együtt. Így Peti, a volt párom keddenként és szombatonként szokott Marcira vigyázni. Van, hogy együtt jönnek értem a játszóházba a nap végén. Csakhogy egyik alkalommal valami furcsát vettem észre a volt páromon.
Peti tekintete elég homályos volt, hirtelen az jutott eszembe, úristen, vajon egyáltalán hogy találtak ide a gyerekkel ilyen állapotban! Bármi bajuk történhetett volna út közben. Peti üveges tekintettel nézett rám, és valami nagyon nem stimmelt vele. Ha beszéltem hozzá, nagyon lassan dolgozta fel az információt, és annál lassabban, kissé összefüggéstelen mondatokban válaszolt. Amikor közelebb hajoltam hozzá, akkor azonban másra is felfigyeltem. Ezúttal az orromat csavarta meg valami – ivott.
Mit tegyünk, ha baj van?
Megijedtem. Megfogtam Marcit és gyors búcsúzkodás után hazasiettünk. Petit még feltettük a megfelelő buszra, hogy ő is biztosan épségben hazaérjen, aztán mi is mentünk utunkra. Szerencsére Marcit nem annyira viselte meg az eset, és talán sikerült az egyik első alkalmat megfognunk. Másnap felhívtam Petit, hogy megkérdezzem, minden rendben van-e, de sírva fakadt a telefonban. Nagyon szégyellte magát a tegnapi incidens miatt, és segítséget kért. Szerencse, hogy volt ennyi lélekjelenléte, én pedig úgy éreztem, nem hagyhatom ott a bajban.
A Felépülőkhöz fordultunk, akik tájékoztattak bennünket, hogy az alkoholizmus kezelése nem egyszerű ugyan, de szerencsére van kiút, és együtt lehet élni ezzel a betegséggel. Azt viszont első körben el kell fogadnunk, hogy ez egy betegség, amelyből meggyógyulni nem, csak felépülni lehet. Nem klasszikus értelemben vett gyógyulás ez, mert aki már egyszer az alkohol útjára lépett, onnan nincs igazi visszaút. Már semmi sem lesz olyan, mint régen, nem tudjuk egyetlen mozdulattal eltörölni a múltat. A szervezet ugyanis emlékezni fog, és minden egyes korsó sörrel, pohár borral vissza fog térni a vágy az alkohol iránt. Ezért az alkoholizmus kezelése valójában nem más, mint egy sajátos hozzáállás kialakítása.
A nemet mondás művészete az alkoholizmus kezelésében
Ez pedig a nemet mondás művészete. A Felépülők az alkoholizmus kezelésére és a megfelelő hozzáállás kialakítására egy 28 napos tréninget hoztak létre, amelyben a páciens és a hozzá közel állók, családtagok együtt vehetnek részt. A tréning ideje alatt az ott alvás lehetősége biztosított. A páciensek és a hozzátartozók egy igazán idilli környezetben, a Balaton közelében rendezkedhetnek be a sorstársakkal, külön szobával, svédasztalos reggelivel, sok egyéni foglalkozással és közös programmal. A tréning során maguk az alapítók is bemutatkoznak, akik szintúgy a saját bőrükön tapasztalták a betegséget. Számomra ezért hiteles gyógyítók, és úgy vettem észre, a betegeknek is erőt ad az, hogy hiteles képet látnak maguk előtt. Ezen felül persze sok szakember, orvos, tréner is foglalkozik a páciensekkel, hogy minél hatékonyabban megtanulhassák az alkoholizmust kezelni.
Nos, ide mentünk mi is Petivel és Marcival. Családterápiának sem utolsó, rég volt ilyen hosszú időt együtt Marci az apukájával. Ki tudja, a terápia végén talán mi is újra közelebb kerülhetünk egymáshoz.