Vasárnap délután a legőszintébbek a szülők. Bejönnek a gyerekkel, leülnek a hátsó asztalhoz, kirakják a kávét meg a telefont, és negyven perc múlva már állnak is fel. Sokáig azt hittem, hogy ez normális, mert a gyerek negyven perc alatt kifárad. Aztán egy anyuka a kabátjáért nyúlva mondta ki, hogy nála nem a gyerek fáradt el: „itt bent olyan az egész, mintha örökké délután öt lenne”.

A játszóházunk egy régi üzemi épület földszintjén van. Magas belmagasság, két kis ablak az utca felől, a többi fény pedig mennyezeti fénycsövekből jött. A labdafürdő fölött két armatúra ki is égett, azokat egy éve pótoltam volna, csak sosem került rá sor, mert a létrázás mindig a zárás utáni időre maradt.

A gyerekeket nem zavarta. A szülőket viszont igen, csak ők nem mondták, hanem egyszerűen hazamentek. Az ilyen helyen pedig az számít, meddig maradnak: aki két órát marad, az kér még egy kávét, vesz egy szendvicset, és a következő hétvégén megint eljön.

Egy vállalkozói csoportban tettem fel a kérdést, hogy mit lehet ezzel kezdeni egy bérelt helyiségben.

A kommentek nagy része arról szólt, hogy vegyek melegebb fényű égőket, de az egyik hozzászóló egészen mást írt. Ő azt mondta, hogy nála a vilagitaskorszerusites nem lámpavásárlással kezdődött, hanem egy méréssel, és bemásolta egy cég online elérhetőségét, ha vilagitaskorszerusitesről van szó, szerinte őket kell keresni.

Ott olvastam el, hogy a Smart Electric Hungary a felmérésből indul: megnézik a meglévő világítást és a fogyasztást a helyszínen, ebből készül a fényterv, a fényterv mellé pedig megtérülési számítás jár. A helyszíni felmérés ingyenes, a fénytervre és a megtérülési számításra 49.900 forinttól indul az ár, amit megrendelés esetén levonnak a kivitelezés árából. Ez a mondat nekem elég volt ahhoz, hogy ne halogassam tovább.

Előtte azt gondoltam, hogy egy ilyen felmérés tíz percig tart, és a végén kapok egy árat. Ehelyett a kollégájuk mérőműszerrel járta végig a teret, több ponton is megállt, és a számokat felírta. A mászóvár tetején egészen mást mért, mint a kávézósaroknál, pedig a mennyezetről nézve ugyanaz a lámpasor világít mindkettőre. A magas belmagasság miatt az a fény már nem ért le oda, ahol a szülők ülnek.

A felmérésen az derült ki, amire magamtól sosem jöttem volna rá. Nem az volt a baj, hogy kevés a fény, hanem hogy mindenhol ugyanannyi. A játéktérre, a kávézósarokba és a folyosóra egészen más érték való, és a szabvány, az MSZ EN 12464-1 is így gondolkodik: a raktárra és a közlekedőre például 100-200 lux az irányadó, míg az olvasáshoz vagy az irodai munkához 500 lux. Nálunk a hátsó asztal ugyanabban a hideg, egyenletes fényben úszott, mint a mászóvár.

A világításkorszerűsítés két hétköznapra esett, zárva voltunk közben. A régi armatúrákat elvitték, a helyiséget tisztán adták át, és a fogyasztásról előre megmondták, mire számíthatok. Az oldalukon az energiafogyasztásra akár 70 százalékos csökkenést írnak régi fénycsöves rendszereknél, a pontos értéket viszont mindig a felmérés alapján adják meg, nem bemondásra. Nálam a számla a harmadik hónapban kezdett látványosan másképp kinézni.

A takarítás is könnyebb lett, amire végképp nem számítottam. Korábban a sarkokban maradt morzsát csak akkor vettem észre, amikor másnap reggel rásütött az ablakon a nap. Most zárás után látom, mit hagytam ki, és nem másnap szégyellem el magam a saját padlóm miatt.

Ami viszont ennél is jobban meglepett: a hátsó asztaltól nem állnak fel negyven perc után. A szülők ott maradnak, beszélgetnek, kérnek még egy kávét, és a gyerek addig játszik, amíg tényleg elfárad. Ugyanaz a helyiség, ugyanazok a játékok, csak nem úgy néz ki, mintha örökké délután öt lenne.

Az egyik értékelésükben olvastam valakitől azt, hogy gyorsak és precízek voltak. A gyorsaság nálam is számított, mert egy játszóházat nem lehet hetekre bezárni. Ezt a Smart Electric Hungary csapata tartotta is, és azóta a vasárnap délután a legjobb napom, nem a legfárasztóbb.